Fejben nagyon szétestem az utóbbi időben, úgy érzem magam mint egy élőhalott, mert még mindig nem tudok bringázni, és ez egy hatalmas űr az életemben. Viszont ahhoz, hogy ezen változtassak, ismét ki kell tűznöm előbb rövidtávú, majd hosszabb célokat. Igazából amiket most leírok magamnak, csak egy memoár ahhoz, hogy megmaradjon az erő elkezdeni és csinálni.
Mi a fő cél 2012-re?
Jobban teljesíteni a Szilvásvárad maratonon és a Salzkammergut trophyn, előbbiben első 15ben lenni középtűvon, utóbbiban 7 órás időt tekerni 120km-n.
Hogyan tudom a célomat elérni?
tudatosítani magamban, hogy magam miatt csinálom nem másokért
azért csinálom, mert nekem örömet okoz, és jobban fogom magam érezni közben
Akárhányszor megingok arra gondolni van értelme, hogy jobb legyek, legyőzzem magam
Rendesen betartani az előírt edzésmennyiségeket, lehetőség szerint nem kihagyni egyet sem
Mindig a lehetőségekhez képest a legjobb teljesítményt kihozni 1-1 edzésből
lefogyni versenysúlyra, azért hogy jobb lehessek, megállni a nasizásokat, és nem enni szemét kajákat
nem inni, amíg a céljaimat el nem érem
átolvasni a tavalyi edzésnaplót, és amit lehet tanulni belőle
több könyvet elolvasni a témában
többet aludni
sokkal több hosszút tekerni mint tavaly
és nem jut eszembe más
15 dolgot kellett volna felírnom, de valahogy nem megy. leginkább most úgy érzem, fejben vagyok még mindig gyenge a versenyeken. lehet hogy menne jobban is, ha jobban akarnám, nem tudom. ebben van mit fejlődni leginkább
Mivel jön a karácsony, csak ennyi szeretnék megosztani a témában:
és gondolatkeltőnek válogattam pár képet boston.com-ról. senki nem szeret tudomást venni ezekről a dolgokról, pedig léteznek. boldog tévékkel teli karácsonyt mindenkinek
Vége a minidromos butaságnak, jól éreztük magunkat, erről jöjjön egy kis összefoglaló. Sajnos kicsit csalódott vagyok, mert csomóan nem jöttek el... Pedig annyira fasza időnk volt h az csak na. De sokan mások meg eljöttek, aminek meg nagyon örülök :)
Elsőnek kicsi érzett meg szokásos stílusban némi segítséggel a hóna alatt.
Aztán jöttek szép lassan a többiek, elkezdődött a gyakorlás. Sajna a szlalom pálya elég kihasználatlan maradt, pedig lettek volna benne még komoly lehetőségek a mókázásra.
Sajnos a rendes versenyre még nem értek oda sokan, 7 ember állt végül rajthoz, a mindenki megy mindenkivel elvet követtük, és a legtöbb győzelem lett volna a nyertes, ha kicsi és Viktor nem holtversennyel végeztek volna. Így ők egy háromfordulós szlalomon versengtek a kupáért végül, amit Viktor nyert el.
Persze nem állt le az élet, Viktor ugrásaival szórakoztatott minket
Aztán volt nekünk játékunk is még sok, pl egyhelybenállós, amit Marci nyert szokás szerint, nagyon rágyúrt... Ennyi ideje van?
Aztán volt lökdösődés, amit C nyert, krűger "gecivagyokhalökdösődnikel" pápát taszította le a trónról
Végezetül besttrick helyett leggagyibb trick versenyt hirdettünk, amire három esélyes van: Krűger a hátrafelé biciklizésével, Marci a fura trackstandjével, és jelölném magamat kicsi bringáján bemutatott fejjel lefelé a bicikli a földön és így akarok kp-t nyomni trükkömmel
A végére csak sokan lettünk:
És végül de nem utolsó sorban a fődíj, amit Viktor vitt haza. Előző este kicsivel sikerült alkotnunk borozás közben, neki ezúton is köszi mégegyszer a segítségért
Menetrend szerint 2kor kezdünk, fél háromig nevezés gyakorlás. Utána pörgetjük az eseményeket, hogy senki ne fázzon. Előbb az előselejtezők, megfelelő számú nevező esetén fixi / szabadonfutós kategória, szabadonfutósban bármivel lehet indulni (autóval üresben ha tolod pl...). Ha kevesen vagytok 1 kategória lesz, mindeközben a pálya egy másik részében lehet majd dual slalomot nyomni, ami most tényleg slalom lesz, ezzel lehet kicsit gyakorolni a kanyarvételi technikát. Néha tartunk egy kis szünetet, nyomunk lökdösődést meg nemlábletevőst, a best trikkre készüljetek, mert van egy kb 120-130as dropp amit bátrak be is ugorhatnak.
Gyertek gyertek, csapjunk egy kis körbe-körbe bulit a flaszteren! Eső esetén a rendezvény elmarad!
verseny kategóriák: fixi / szabadonfutós (mindegy h egysebi v váltós) bukósisak viselése kötelező (max. adunk) a köztéri alkoholizálást ne erőltessük, nem lenne jó ha a jard megvágna... grillezés előre láthatólag lesz, szén meg sütő lesz, hozz magadnak kaját ha szabad lesz a mellette lévő pálya is, lehet majd bringapólózni is igény szerint
Nem tudom bárki szokott-e éjszaka csak úgy elmenni a városba sétálgatni? Vagy szimplán ha megy haza, figyeli-e a város apró részleteit. Mindenhol szerteszét lelakatolt bringákat találunk, amiknek megvan a történetük. Milyen idős, hányadik éve használják, ki használja, mire, mit csinál épp az illető, amíg a drótszamár pihen? Csupa ilyen gondolat jár a fejemben, ha ránézek egyre...
Habár nagyon tetszik a street photography, eléggé bénának tartom magam benne. Nem baj, ha némelyik életlen, vagy rossz a színe, jó visszaemlékezni a hangulatukra
Az egész ott kezdődött, hogy a Mozgásvilág Facebook oldalán hirdettek egy játékot, amin az Ultrabalaton kerékpáros túrára lehetett indulási jogokat nyerni. Ötletes pályázattal sikerült is megszerezni a jogot, de végül csak egyedül indultam, mivel éppen egyik ismerősömnek sem volt jó az időpont. A kihívást már ismertem, nem az első ilyen kör, úgyhogy már tapasztalatokkal vághattam neki a napnak. Este még készülődés, gyorsan meg is ittam két C-vitamin és négy magnéziumos pezsgőtablettát, ezek jól jönnek ilyen hosszabb túra alatt, hogy ne görcsöljön az embernek be a lába.
Nemrég tönkrement a telefonom, nem volt egy éves sem. Egy Samsung, androidos készülékről beszélünk, és hogy újra működőképes legyen, 12 ezer lett volna az alaplapcsere. És azt mondtam nem. Egy ideje érik bennem egy dolog, ezt pedig most megpróbálom minél összeszedettebben leírni.
Egy ideje rájöttem, hogy nem igazán használok egy csomó elektromos kütyümet, pl. mp3 lejátszót már vettem vagy hármat, de egyik sem volt két hónapnál tovább működőképes nálam, és valójában az érintőképernyős telefont sem használtam sokkal többre mint a simát, bár lehet vele facebookozni, meg netezni (csak wifin, azért elő nem fizettem), meg hallgattam rajta zenét, meg az Endomondót használtam edzéshez, de gyakorlatilag előtte is elvoltam egy olcsóbbal, ami tudott zenét lejátszani. És ez drága volt meg minden, reméltem legalább pár évet kibír majd, hát nem, előtte is fél évente meg évente voltak új telefonjaim. Most használok helyette egy vagy öt éves szutykot, de csörög ha hívnak, ébreszt, és hallom ha kapok üzenetet. Pont elég, azóta a másikat mp3 lejátszónak hordom magamnál csak. Van egy számítógépem két monitorral dolgozni, meg egy netbook ágyból netezni, meg ha utazom hurcolni. Furcsa ezek a dolgok mennyire hozzánőttek az életünkhöz, mint a facebook, ami nélkül egy napig nem lehet meglenni... Kezdek eljutni oda, hogy de, azt is már csak három dologra használom, másokkal chatelni, ha éppen elérhetőek, eventeket számon tartani, illetve saját cuccaimat, képeket írásokat megosztani. Teljesen természetes, hogy ezek vannak, és most kezdem el észrevenni, mennyi időt vesz el valójában az életemből.
Törött csuklóval három hónapig gipszben van időm magammal foglalkozni, gondolkodni, tanulni meg ilyenek. A betegszabadság alatt kezdtem el azon gondolkodni, hogy mit is akarok valójában az élettől. Megvan mindenem, jó munka, jó albérlet, bringák, stb., de valahogy mégsem érzem magamat teljesen egésznek. Nem tudom merre tart az életem, mi lesz velem 3-5-10 év múlva. Kezdek valahova oda eljutni, hogy még nincs meg a valódi cél, nem tudom mit is szeretnék valójában, bár vannak támpontok, a bicikli és az utazás. Ez a kettő ami mindig boldogsággal tölt el, és közben nem hiányoznak azok a dolgok, amiket tudat alatt ránk erőltetnek. Kezdem észrevenni, hogy egy csomó minden, mint a fácsézés pótcselekvéssé vált, pont olyanná, mint szüleimnek a tévézés. Emiatt soha nem tudtam őket elfogadni, hogy mindig fontosabb volt azt nézni, és mások életével foglalkozni, mint a környezetünkben lévő emberekkel. Mindeközben van egy csomó ismerősöm, akikről kb. annyit tudok mint ami az adatlapjukra ki van írva, és amit az üzenőfalon megosztanak. Amúgy meg nem is szoktunk soha beszélni vagy egymásra írni, és ilyenkor van az, hogyha törlöm őket, akkor jön a "miért töröltél üzenet", hisz ismerjük egymást...
És ez hogyan kapcsolódik a telefon elromlásához? Végülis úgy, hogy azon is a legfontosabb volt a "közösségi élet", és közben az ember észre se veszi, hogy alig vannak rendes barátai, de megveszi mindig a legújabb készüléket, hogy könnyebben oszthasson meg képeket magáról, meg posztolhasson. Mert az jó, nekem? Nem. Az utóbbi nem is tudom, két évben rengeteg időt elvett, és nem sokat adott. Ha már úgyis ennyi időm lesz most, szeretnék értelmesebb dolgokkal foglalkozni, úgyhogy aki akar, telefonon, emailen elér. Próbaképpen először lelőttem a twittert, nem történt semmi, most kipróbálom milyen egy hónapig facebook nélkül. Aki kíváncsi mi van velem hívjon fel, vagy olvassa itt a blogot.
Persze ez így elég egyszerű lenne, ha most lelőném ezt egy hónapra, és megnézném mennyivel több szabadidőm marad. Kicsit tovább szeretnék menni a dolgokban. Bátyámmal beszélgettünk, hogy ő minél jobban mind energia, mind minden szinten szeretne önálló lenni, és nem függeni a szolgáltatóktól, cégektől, bankoktól és egyebektől. A novembert arra szentelem, megnézem, milyen ha nincs Light Coke, energiaital, csoki, felesleges kaja, felesleges vásárlás, és minden olyat kilövök, ami az impulzusvásárlásra ösztökél. Példának okáért nem viszek magammal pénzt, csak annyit ami a napi szükséges kajához kell. Kíváncsi vagyok mennyire jelentkeznek az ilyen berögzült dolgok hiányából fakadó negatív érzések, mert sajnos ott tartok, hogy néha rossz érzésem van, ha valamit nem tudok megvenni. Ezeket a tapasztalatokat, és érzéseket meg időnként levésem ide, hátha más is okul belőle. Érdekel mennyivel leszek kevesebb vagy több, ha a média, külvilág, és fogyasztói társadalom által diktált szabályokat kiiktatom, és helyette a Krisna / Buddha tudat szerinti "lemondok a vágyaimról, hogy boldogabb lehessek" elvet követem.
Vállalások:
nincs facebook
nincs nasi, felesleges étel, üdítő, semmi ilyesmi
nem veszek ruhákat, van elég
biciklire most amúgy sem kell költeni
nincs alkohol
és alapból nem költeni semmi feleslegesre
Közben megpróbálok:
több időt szánni a tanulásra
jobban odafigyelni dolgokra, amik eddig elsikkadtak, van egy csomó tennivaló
